Balázs Mihály visszaemlékezése

<<

Szemináriumi visszaemlékezés

Érettségi után, 2013-ban nyertem felvételt a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. Talán minden túlzás nélkül mondhatom azt, hogy a saját meglepődésemre, ugyanis a korábbi nyíltnapon és a felvételi napok után az az érzés fogott el, hogy én nem vagyok méltó ahhoz, hogy egy ilyen közegbe bekerüljek. 
A nulladik (propedeutikus) évemet Nyíregyházán, a római katolikus plébánián töltöttük, ahol jó barátságot ápoltunk évfolyam szinten Varga János atyával, aki földi élete végéig a lelkivezetőm volt. A propedeutikus évem után a „nagy” szemináriumban folytathattam a tanulmányaimat. Verdes Miklós atya volt a prefektusom, Kiss Attila és Szabó Antal, a spirituális atyák, Soltész János atya pedig a rektorunk volt. 
Itt megismerkedtem és jó kapcsolatot alakítottam ki felsőbb évfolyamos kispaptestvérekkel. Szoktuk emlegetni, hogy huszonéves fiatalokat milyen szigorú és keretes szabályok közé szorítanak. Őszintén szólva, én részben hálás vagyok ezekért a szabályokért, mert ezek segítettek megtartani az évek során és segített a társaságot is jobban összekovácsolni. 
A másodév a reverenda felvétele miatt az egyik legmeghatározóbb év. Troszt Mátét kértem fel, hogy öltöztessen be, hiszen nem csak aszkéta duktorom volt, de jó barátom is egyben.
A szociális évemet Felvidéken, a Zoboralji régóban töltöttem. Egy év kihagyás után, nehéz volt visszakerülni a szeminárium szabályai közé. Ez idő alatt kezdődött meg a szeminárium felújítása, ezért egy félévet Borbányán töltöttünk. Ez az időszak leginkább a szociális év utáni visszatalálásról és az új elöljárók megismeréséről szólt. Polgári Bence atya volt a prefektusunk, Polyák Imre a spirituális atyánk és Kruppa Tamás atya a rektorunk. 
A 2020-as év rendhagyóan alakult az életünkben. Ekkor voltunk végzősök, amikor betört Magyarországra is a COVID járvány, ami miatt megszakadt a szemináriumi bentlakásunk és haza költöztünk. 
Visszagondolva a szemináriumra, nagyon sok szép emlék jut az eszembe, amelyet többek között köszönhetek a kispaptársaimnak, az elöljáróimnak és azoknak a programoknak, amelyeken közösen együtt vettünk részt.

Balázs Mihály atya