Dobos Imre atya visszaemlékezése

<<

„A Szemináriumban eltöltött évek alatt. 1964 és 1969 között sokat foglalkoztatott az a kérdés, ugyan kik is azok, akik szeretnek és kik azok, akiket én szeretek. Számba jöhettek a szülők, testvérek, jó barátok, kispapok, menyasszonyjelölt (akkor még nem barátnő volt) és még mások is. Fontos kérdés volt ez, úgy véltem, életemnek nagyon lényeges kérdése, hogy ezek az emberek hogyan gondolnak rám, és ha nincsenek a közelemben, akkor éppen mivel foglalkoznak, mit csinálnak. Mert közülük sokat nagyon ritkán láthattam, hiszen Nyíregyházától távol éltek és évközben nem utazhattunk haza. Gondoltam rájuk akkor is, amikor Bacsóka Pál spirituális atya szilveszterkor rekollekciót tartott. Hallottuk az utca zaját, a jókedvű társaságok kacagását, énekét, mi pedig a kápolnában elmélkedtünk. Önkéntelenül bevillant: szeretteim most mit csinálnak, hogyan vigadoznak. Lefekvéskor gondolatban pezsgővel koccintottam velük, és ittunk egy pohárkával az elmúlt esztendőre és a jövőre.” 

Dobos Imre atya 

(IVANCSÓ I. (szerk.), Egy szájjal és egy szívvel, SZAGKHF, Nyíregyháza 2000, p. 109.)