Ivancsó Sándor visszaemlékezése

<<

Krumplicsírázás

A szemináriumnak gyűjtöttek sok egyházközségben az ősz folyamán különböző terményeket, élelmiszereket. Tarapcsák Jancsi vezette a Latviját, amivel beszállítottuk az ajándékokat. Természetesen azok segítettek a pakolásban, akiknek valamilyen „illetőségük” (az értehetőség kedvéért: menyasszonyjelöltjük) volt azon a környéken, s így a fogadtatás is mindig nagyon kedves volt az érkező kispapok számára. Így került be a nyolcvanas években sok-sok krumpli a szeminárium pincéjébe. Addig rendben is volt a dolog, amíg a szakácsnők felhasználták, de jött a tavasz, a krumpli csírázott, s ezért át kellett válogatni, le kellett csírázni. Erre alakultak önként jelentkező brigádok, de sokszor a foci, a kimenő, a kedves várakozók miatt más módszer kellett. A tavasz s egyben a krumpli csírázásának biztos jele volt az, hogy Pregun rektor úr a kapu környékén tartózkodott három óra tájban, tudniillik ekkor ért véget a kimenő, s aki nem pontosan érkezett be, az automatikusan jelentkezett a következő napi kimenő idején, vagy a hét napjain a csírázó brigádba. Megoldás csak az lehetett, hogy aki elfeledkezett az idő múlásáról, vagy nehezen tudott elbúcsúzni, az inkább késsen egy fél órát, mert akkor már megbízatásnak tűnhetett a késői érkezése. 

Ivancsó Sándor atya