Jeviczki Ferenc atya visszaemlékezése

<<

Talán nem túlzás azt állítani, hogy mindazok életében, akik papi szolgálatba léptek, illetve akik a Szemináriumban erre készülnek, döntő tényező az ösztönös, igazán sohasem megmagyarázható vonzódás a templomhoz, a benne végzett szertartásokhoz, a Szent Liturgiához. Mindegyikünk döntését meghatározza az élmény, hogy „jó az Urat dicsérni”, hogy nincs nagyobb öröm, mint a szent szolgálatok során megízlelni az eljövendő kor, Isten
országának édességét: „Dicsőséged templomában lévén, azt gondoljuk, a mennyben vagyunk…

Jeviczki Ferenc atya 

(IVANCSÓ I. (szerk.), Egy szájjal és egy szívvel, SZAGKHF, Nyíregyháza 2000, p. 211.)