Király Ernő atya visszaemlékezése

<<

A gyóntatásra való felkészítésben komoly szerepet kapott a fenntartásokkal járó bűnök ismertetése. Ezeknek sok hasznát nem láttam papi életemben. Az abortuszok feloldozásának kérdése azonban sajnos mindig nagyon aktuális volt. A gyónási titok betartásának körülményeire ugyancsak mindig figyelni kellett. A gyóntatással kapcsolatban úgy érzem, több segítségre van szükség a gyónó lelkiéletét bátorító gondolatok kialakítására, a különböző élethelyzetekkel, törekvésekkel, problémákkal kapcsolatos bátorító, bíztató motivációk megismerésére, megfogalmazására és ennek alapján alkalmazására. A három év nagyon hamar eltelt, közeledett a papszentelésem időpontja, 1954 májusában, Szent Atanáz emléknapján szentelt pappá Dudás püspök atya. A primíciai szentképeimre János levelének egyik mondata került. „Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne" (1Ján 4,17). Igyekeztem Isten szeretetéből élni, ezt tartom ma is a legfontosabbnak. Természetesen tudtam mindig, tudom ma is, hogy hivatásomat törékeny cserépedényben hordozom. A feladatot azonban Isten kegyelmére építve folytonosan vállalnunk kell. Alig hiszem, hogy lenne szebb, értékesebb és fontosabb feladatunk egymás felé, mint az, hogy a szeretet gyakorlásában segítsük egymást. Az üdvösség szolgálatának úgy gondolom ez a legfontosabb feltétele. Ez áldozat nélkül nem lehetséges, sőt a megpróbáltatásokat sokszor azért kapjuk, hogy ezek vállalásával teljesebbé váljon szeretetünk.

Király Ernő atya

(IVANCSÓ I (szerk.), Egy szájjal és egy szívvel, SZAGKHF, Nyíregyháza 2000, p. 19.)