id. Orosz Árpád atya visszaemlékezése
A politikai nyomásnak eklatáns példája volt az is, amikor néhai rektorunk belépett az osztálytermünkbe, kezében egy C. I. C. kánonjogi könyvvel. Épp stúdium volt. A püspök úrtól jött ki, megállt a terem közepén és felolvasott egy kánont a kódexből, majd ránk nézett és azt kérdezte tőlünk, növendékektől: „Ugye, hogy nincs benne ebben a kánonban az, hogy a Róma által felfüggesztett Beresztóczi Miklós urat, s egyáltalán a felfüggesztett papot nem lehet meghívni a Főiskolára, egy előadásra; Mi mondtuk, hogy tényleg nincs benne. Ennek az volt az apropója, hogy akkor függesztette fel Róma a három római katolikus papot mint békepapokat: Beresztóczi úron kívül Horváth Richárdot és Mag Béla urakat. A politikai vezetés pedig úgy akarta ezt kijátszani, hogy mindennek ellenére a Főiskolák igenis hívják meg ezeknek az uraknak valamelyikét, hogy mintegy ezzel is jelezzük Rómának, hogy itt õ nem parancsol. Ez egy nagyon átlátszó, ám ördögi trükk volt. Ez a régi „divide et impera”; elv alapján történt. Úgy tudom, hogy például Kínába ma is egy kommunista-barát egyház működhet csupán. Ez volt az eszménykép a komcsik számára, ezért is akarták Rómával szembeállítani a helyi Főiskolákat és vezetőit.
id. Orosz Árpád atya visszaemlékezése
(IVANCSÓ I (szerk.), Egy szájjal és egy szívvel, SZAGKHF, Nyíregyháza 2000, p. )
