Sivadó János atya visszaemlékezése

<<

A legszomorúbb emlékeim közé tartozik az az esemény, amikor összegyűjtöttek bennünket a kápolnába. Püspök atya az oltár emelvényére helyezett székre ült, szomorú és meggyötört arcát mintha most is látnám. Maga elé térdeltette helynökét, Rojkovich Istvánt. Mindnyájunk előtt megeskette őt, hogy ha őt elviszik, a Szeminárium azonnal fel van oszlatva; mindnyájunkat bocsásson haza. Felénk fordulva mondta: „Fiaim, legyetek hűek hitetekhez, legyetek hűek Szent Péter utódához, a pápához! Ne feledjétek, hogy Krisztus erre a sziklára alapította Anyaszentegyházát, melyen a pokol kapui sem vehetnek erőt! Maradjatok hűek hozzá, egész életeteken át! Ha a jó Isten úgy akarja, még lehettek ennek az egyháznak papjai." Fájdalmas arccal, megrendült szívvel hagytuk el a kápolnát. Csak sejteni tudtuk azt a veszélyt, vihart, mely katolikus hitünk megsemmisítésére tört.

Sivadó János atya

(IVANCSÓ I (szerk.), Egy szájjal és egy szívvel, SZAGKHF, Nyíregyháza 2000, p. 94.)