Török István atya visszaemlékezése

<<

Szemináriumi felvétel

Dr. Békés Géza nyírpilisi paróchus készített fel a felvételire. Úgy bánt velem, mint ha saját gyermeke lennék. A jó Isten áldja meg érte! Mindig szerettem a templomot, de valójában nem készültem papnak. Az ő szeretetével és felesége Kati néni, meg a család szeretetével mégis erre a pályára mentem. Bemegyek a felvételire. Nagyon féltem a buszon hagytam minden bizonyítványomat. Később meglett. Azt mondja Géza bácsi: „Amikor bemész a felvételire, akinek a fején látsz egy kis sapkát, annak csókolj kezet, az a püspök.” Nem volt sapka egyik fején sem Kifogtam Rojkovich helynök urat, megfogtam a kezét és megcsókoltam. Hatalmas nevetés. Még jobban zavarba jöttem. A „Szent Istent” sem tudtam elénekelni. Jött a versmondás. József Attilától kivágom: „Ej,döntsd a főkét nesiránkozz!” A másik társam pedig szavalni kezdte: Nincsen apám sem anyám, se Istenem, se
hazám”. Ilyen volt a mi felvételink. De Dudás püspök úr megértett minket kiken a vallásüldözés akkor folyt.

Török István atya 

(IVANCSÓ I. (szerk.) Egy szájjal és egy szívvel, SZAGKHF, Nyíregyháza 2000, p. 129.)