"Az első keresztény országokban jártam" - dr. Kührner Éva előadása
Január 13-án "Az első keresztény országokban jártam" címmel tartott előadást dr. Kührner Éva a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán. Az előadás - közkívánatra - folytatása volt annak a néhány évvel korábban KÉSZ-csoportunk által megszervezett programnak, amelyen az előadó első ízben számolt be Georgiában és Örményországban tett szakmai útjáról. Ez alkalommal is - gazdag élményei tárházából újabb információkat átadva, további szempontokat érintve – sokoldalúan, élvezetesen mutatta be az első keresztény államok között számontartott két kaukázusi ország történelmét, természeti és kulturális kincseit, hétköznapi valóságát.
Az első kivetített képkockák: térképek és tájfotók Európa és Ázsia határára röpítettek minket, magasan tengerszint felett elhelyezkedő, festői szépségű tájakra, két sokat szenvedett, hős nép hazájába. Az alapvető földrajzi, turisztikai tudnivalók és a sajátos grúz és örmény írás tanulmányozása után alaposan informálódhattunk „a háborúk földjén” létrejött országok történelméről a Krisztus előtti 6. - 4. századi grúz rabszolgatartó államtól a 12. – 13. században élt Tamar grúz királynő virágzó államán és a két nép perzsákkal, bizánciakkal, arabokkal, mongolokkal, törökökkel, oroszokkal vívott harcain át a legújabb kori grúz-orosz, illetve örmény-azari konfliktusig. Meglepő volt számunkra a georgiai nép körében tapasztalt Sztálin-kultusz, a véreskezű diktátort pozitív hősként őrző nemzeti emlékezetről tanúskodó múzeum bemutatása. Annak ellenére, hogy ma már ismert történelmi eseményeket érintett, nagy hatással volt a hallgatóságra az örmény genocídium történelmi hátterének és valóságának ismertetése a 19. század utolsó harmadában zajló első mészárlásoktól a 1915-ös isztambuli mészárláson át az ezt követően felállított megsemmisítő táborok kiterjedt rendszeréig. Kührner Éva mély együttérzéssel mutatta be a genocídium modern emlékművét és múzeumát (Cicernakabard).
Ezt követően hallhattunk az örmény múlt bibliai időkbe visszanyúló, vélelmezett kezdeteiről: az e területre helyezett édenkert legendájáról, a Noé feltételezett bárkájának azonosítására irányuló kutatásokig.
Ezután érkeztünk el az előadás egyik kiemelten hangsúlyos részéhez, a kereszténység e földre érkezésének, e két nép megtérítésének történetéhez. Világosító Szent Gergelyről és Tridatész pogány örmény királyról hallhattunk, fotókon láthattuk Khor Virap (Mély Verem) ősi kolostorát, amely magában rejti Szent Gergely börtönvermét, ahonnan a király meggyógyítása céljából szabadulhatott ki, és sikeres térítőmunkájának eredményeként 301-305 környékén Örményországban államvallás lett a kereszténység. Megcsodálhattuk az Örmény Apostoli Szentegyház székhelyén, vallási központjában, Ecsmiadzinban található székesegyház és múzeum hihetetlenül régi és értékes kincseit.
A grúzok kereszténnyé válásának története is e korai időszakra esik. Nino királynő a hagyomány szerint egy látomásban Szűz Máriától kapott szőlővesszőkből keresztet készített, amely ma is látható az egykori fővárosban, Mtchetában álló 4. századból való székesegyházban. Ennek segítségével térítette meg III. Mirián királyt, Grúzia pedig keresztény királysággá lett. A Grúz Ortodox Egyház egyébként András apostolig vezeti vissza történetét, amelynek során a későbbiekben a grúz egyházat bekebelezte az orosz ortodoxia, amely annak autokefalitását (önállóságát) csak 1943-ban fogadta el.
Az előadás emlékezetes esztétikai élményt jelentő része az örmény és a grúz építészet jellemzőinek ismertetése volt. Örményországból terméskőből épült, többféle szakrális és kommunális épületet magában foglaló, kerítéssel körülvett templomkomplexumok képeit hozta el nekünk előadónk, templomaikon belül pedig oszlopos centrális terek, sírokat rejtő, nagy előcsarnokok voltak láthatóak. A grúz építészetet kereszt alaprajzú, többlépcsős homlokzatú, kupolás szerkezetű építmények képviselték, amelyekben színes freskók és ikonosztáz is található, a templomon kívül pedig jellemzően harangláb áll. Rácsodálkoztunk a „kacskar” szóval jelölt örmény emlékkő, „keresztkő” szépségére, amelyen finoman csipkeszerűen faragott kereszt látható. Szerepe a gonosz erők távoltartása volt. A téma zárásaként azzal szembesített minket előadónk, hogy a két kicsiny kaukázusi országban a két bemutatott, központi jelentőségű helyen kívül további öt világörökségi helyszín található.
Üdítő színfoltokként Kührner Éva nem felejtkezett el az ottjártakor megtapasztalt hétköznapi élet, Jereván szépen megtervezett főtere, a helyi építőanyag színét tükröző rózsaszín épületek, a nagy becsben tartott kutyák által meghatározott gyakori városkép, a vidéken még lépten nyomon látható állatcsordák, a természetközeli életmód bemutatásáról sem.
Odaképzelhettük magunkat a hatalmas, gyönyörű terményektől, fűszerektől, édességektől roskadozó asztalok elé a keleties hangulatú piacokon, sőt, még egy grúz saláta receptjét is hazavihettük magunkkal.
Zárógondolatként Kührner Éva két olyan történést idézett fel, amelyek mély benyomást tettek rá. Tanúja volt annak, hogy iskolai egyenruhás, tanulmányaikat éppen befejező fiatalok özönlötték el az egyik ősi műemléktemplomot, illetve a hölgyek cipője tűsarkának károsodásával mit sem törődő násznép kitartóan gyalogolt fel a sziklás úton a magasban fekvő örményországi Geghard apátság templomához. Ezek a jelenetek a két sokat szenvedett nép történelméhez, hagyományaihoz, hitéhez való hősies ragaszkodását mutatják, ami példa lehet számunkra, az elvallástalanodó Nyugat fiai számára.
Forrás: Megyesi Mária/KÉSZ
