Bécsi kutatócsoport a Szent Atanázon
A Szent Atanáz-naphoz kapcsolódóan tanári szemináriumot tartottunk főiskolánkon 2024. május 10-én. A Lectio Magistralis megtartására – amely a hallgatók számára is nyitott volt – főiskolánk a neves bizantinológust, Claudia Rapp professzor asszonyt kérte fel.
Claudia Rapp tanulmányait Berlinben és Oxfordban végezte. Jelenleg az Osztrák Tudományos Akadémia Középkori Történeti Intézetének helyettes igazgatója, a bizantinológiai részleg vezetője. A Bécsi Egyetem Bizantinológiai és Újgörög Intézetének tanára. Emellett A Kaliforniai Egyetem Történettudományi Tanszékén és számos más egyetemen is oktat szerte a világon. Tudományterületei közé tartozik a bizantinológia, az egyháztörténelem, az irodalomtörténet és a paleográfia.
Jelenleg egy, az euchologionokkal foglalkozó nemzetközi projektcsoport vezetője a Bécsi Egyetemen. A kutatócsoport tagjai – akik szintén Nyíregyházára látogattak meghívásunkra – között tunéziai, olasz, bolgár, amerikai, görög, osztrák és magyar kutató is szerepel.
Előadásának címe, amely az egyik legismertebb monográfiájának is alapja: „How to be good bishop? Answers and examples from the patristic age” (Hogyan lehet valaki jó püspök? Válaszok és példák a patrisztikus korból).
Claudia Rapp előadásának központi vezérfonala az a gondolat volt, hogy miként egyeztethető össze a spirituális, szent élet elvárása a püspöki tisztséggel járó adminisztratív, világi felelősséggel. A válasz az előadó szerint az aszkézisben rejlik. Mindehhez mindenekelőtt végigtekintette a tárgyalt korszakban az episzkoposz szerepének történelmi fejlődését, hogy miként vált ügyintézőből olyan közvetítővé Isten és a gyülekezet között, aki az isteni sugallat segítségével látja el feladatát. Előadásában részletesen kitért arra is, hogy miként gondolkodtak a keresztények a negyedik században a püspökről és a püspökségről.
A jó püspök személyével kapcsolatban az egyik legjelentősebb ezek közül az a gondolat, hogy a felszentelés az erény elismerése. Sok egyházatya a püspök egyik legfontosabb tulajdonságaként emeli ki azt a képességet, hogy tudjon együtt sírni a bűnösökkel, és tudja cipelni bűneik terhét. A püspököt személyes életvitele teszi képessé feladatai ellátására, amelyben az aszkézis tartja egyensúlyban a püspökség másik két aspektusát, a spirituálist és az adminisztratívat.
Claudia Rapp Max Weber német szociológus fenti bináris ellentétpárja helyett három kategóriát állapít meg: a spirituális tekintélyt, az aszkéta tekintélyt és a pragmatikus tekintélyt, melyek között az aszketikus tekintélyt képviseli a másik kettő közötti létfontosságú kapcsolatot.
Az aszkézis egyéni gyakorlata készíti fel az embert arra, hogy Istentől megkapja a Lélek ajándékait, és általa a spirituális tekintélyt. Ez a mindenki számára nyitott út valójában az egyetlen út. Ugyanakkor az aszkézis a spirituális tekintély fokmérője. Senki sem járhatja az egyre szigorúbb aszkézis nehéz és tövises útját, ha nem kapja meg Isten segítségét. A megfigyelők és a szemlélő számára az aszketikus teljesítmény tehát a spirituális tekintély megnyilatkozása.
Az aszketikus tekintély ugyanakkor a pragmatikus tekintély motivációja és legitimációja is. Lehetővé teszi, hogy a püspökök és a világi vezetők között fennálló lényegi különbséget érzékeljük. A püspököknek mindig egy szigorúbb magatartási kódexet kell követniük, és csak amennyiben betartják ezt a kódexet, maradhatnak meg vezetőként. A világi vezetőkkel ellentétben a püspökök közösség érdekében tett pragmatikus cselekedeteit aszketikus tekintélyük megnyilvánulása, olyannyira, hogy az előbbi sikeres gyakorlását az utóbbi egyenes következménye.
Zárásként VI. Pál pápa Lumen gentium című, a II. Vatikáni Zsinat megbeszélésein alapuló konstitúciójából idézett: A pápa püspökséget „igazi szolgálatnak” nevezte, és kimondta, hogy a püspökök oltár előtti feladatai, oldásra és megkötésre szóló hatalma példaértékű életmódot követel meg, hogy inspiráljanak másokat, és példaképpé kell válniuk nyájuk számára mindennapi életük által.
A kutatócsoport másnap, május 11-én egy liturgikus workshopon mutatkozott be, ahol az euchologionok (szerkönyvek) világában végzett kutatásaik friss eredményeit mutatták be.
A kutatócsoport és a főiskola szakmai kapcsolata remélhetőleg a jövőben is folytatódik a felek közreműködésével.
Szöveg és fotó: Vándor Ilka Borbála
