Kánonjogi tanulmányi nap főiskolánkon
Főiskolánkon június 5-én nemzetközi kánonjogi tanulmányi napot rendeztek „Metropolitai Egyházak és tartományok, szinodális szervek múlt és jövő között” címmel. A hét olasz nyelvű előadás a sajátjogú metropolitai egyházak, valamint a latin egyháztartományok jellegzetes egyházmegyeközi kormányzati szerveit elemezte történeti távlatokban. A témaválasztás több szempontból is rendkívül időszerű. A magyar görögkatolikus egyház ma is ebben a sajátjogú metropolitai szervezeti formában működik. Emellett az egyháztartományi kormányzati szint szerepe a latin egyházjogban is egyre inkább felértékelődik, amit az új jogszabályok és a még jelentősebb reformjavaslatok is tanúsítanak.
Kocsis Fülöp érsek-metropolita bevezető imádsága után az előadások az alábbi rendben hangoztak el.
A bevezető előadásban Szabó Péter az egyházmegyeközi (úgynevezett „szupraepiszkopális”, azaz püspökök feletti) kormányzati szervek egyháztani megalapozásában és értelmezésében végbement, jelentős szemléletváltást foglalta össze. A korábbi megközelítéssel szemben – amely ezeket a szerveket a pápai joghatóságból származtatta – a mai felfogás a köztes kormányzati hatalom eredetét már a püspökszentelésből vezeti le. Ennek köszönhetően az ezt megjelenítő intézmények – és így a keleti egyházak autonómiája is – sokkal nagyobb stabilitást mutatnak. Erre a helyi szerveződési formára ma már az egyházi egységet erősítő elemként tekintünk.
Az első előadást Eric Besson, a lyoni székeskáptalan nagyprépostja tartotta a latin részleges zsinatokról. Az ősi intézmény históriáját áttekintő referátum rámutatott arra a meglepő tényre, hogy e szervek az utolsó latin kodifikáció nyomán –szemben a korábbi, több mint másfél évezredes gyakorlattal– fakultatív jellegűek lettek. Ez részben a modern püspöki konferenciák elterjedésével is magyarázható. A felszólalás végül kitért a folyamatban lévő párizsi egyháztartományi zsinatra is, mely a katekumenátus és a neofiták kérdésével foglalkozik.
Szaplonczay Máté, főegyházmegyénk kánonjogásza a metropolitai kormányzat fejlődését mutatta be, összevetve a korábbi és a hatályos keleti jogot. Előadásából kiderült, hogy míg a Cleri sanctitati motu proprio (1957) rendszerében még csak kisebb eltérések mutatkoztak a metropolita által irányított keleti és latin egyháztartományok között, addig a hatályos jogban –a sajátjogú metropolitai egyház alakzatának bevezetésével– ezek a különbségek jóval erőteljesebbé váltak. A korábbi rendszerben a „független” metropolita csupán egyháztartományi elöljáró volt, a CCEO (1990) azonban már önálló, sajátjogú egyházfőként írja le őt. Ezzel párhuzamosan a szinodális struktúra is átalakult: a húszévente esedékes alkalmi tartományi zsinat helyét egy állandó kormányzati szerv, a „Hierarchák Tanácsa” vette át.
Daniela d’Andrea római keleti kánonjogász előadása a pallium mint metropolitai jelvény történetét, valamint egyháztani szimbolikájának alakulását mutatta be. A pallium egyháztani jelentése az idők folyamán puszta liturgikus ruhadarabból a pápai primátus elismerésének szimbólumává fejlődött. Az antik civil viseletből kialakuló öltözék eleinte az apostoli utódlást fejezte ki. A 9–10. századtól kezdve azonban már a metropoliták feletti pápai tekintélyt jelképezte, azt sugallva, hogy a metropolitai jogkör a pápa egyetemes hatalmából való puszta „részesedés”. Napjainkra ez a jelentéstartalom finoman kettévált. A keleti sajátjogú egyházakban a pallium már nem a metropolitai hatalom forrását jelöli, hanem a pápával fennálló teljes egyházi szeretetközösség (plena communio) kifejeződése. Érdekes újdonságként ennek jegyében a keleti metropoliták az utóbbi időben már nem latin mintájú palliumot, hanem keleti omofort kapnak a pápától.
Don Frédéric Fermanel avignoni kánonjogász, a Lyoni Kánonjogi Intézet elnöke előadásában a latin egyháztartományok intézményét elemezte, amely a püspökök közötti szinodális közösség és a lelkipásztori együttműködés kifejeződése. A tartományi szerveződés elsődleges célja a regionális elszigeteltség felszámolása, valamint a szomszédos egyházmegyék közös tevékenységének előmozdítása. Bár a latin egyháztartomány önálló jogi személy, jelenlegi hatáskörei meglehetősen szerények. Az egyháztartomány működése négy fő pillérre –a lokalitásra, a képviseletre, a társfelelősségre és a szubszidiaritásra– épül. Az előadó felvetette a jövőbeli jogi reformok lehetőségét is, amelyek a tartományokat a regionális püspöki társfelelősség rendes és hatékony fórumává emelhetnék. Ezt segítené bizonyos jogalkotói szerep biztosítása a közös pasztorális irányelvek terén, valamint a püspöki konferencia és az egyháztartomány közötti viszony egyértelmű tisztázása. Az érsek-metropolita szerepe ebben a struktúrában a szinodalitás garanciájaként jelenhetne meg. Az előadó ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezeknek a törekvéseknek a latin tradíció keretei közt kell maradniuk: e felfogás szerint a megyéspüspök és a római pápa közötti közvetlen kapcsolat nem gyengülhet, és az egyháztartomány sem válhat egyfajta regionális „kvázi-egyházzá”.
Cyril Vasiľ kassai görögkatolikus érsek, a Keleti Egyházak Kongregációjának korábbi titkára a metropolitai hivatal történeti fejlődésének, illetve a jelenlegi keleti-latin különbségek áttekintését nyújtotta. Míg a nyugati pápai központosítás a latin metropolitát egyházmegyeközi koordinátorrá és felügyelővé egyszerűsítette, addig a keleti modell megőrizte a metropolita eredeti szerepkörét, amely szerint ő egy sajátos identitású, széles körű autonómiával rendelkező helyi egyház feje. Napjainkban, a szinodalitásról és a decentralizációról szóló eszmecserék során e keleti metropolitai funkció évszázados tapasztalatai értékes mintaként szolgálhat a latin egyházfegyelem megújulására is.E modell kiváló példája annak, miként működhet együtt harmonikusan a valós helyi autonómia, a püspöki kollegialitás és a Péter utódával való teljes közösség.
Szabó Péter előadása –visszatérő témaként– a Hierarchák Tanácsának törvényhozói jogkörét elemezte. E szerv a keleti kodifikáció egyik legtöbb kérdést felvető intézménye. Bár a CCEO 167. kánonja önmagában azt sugallná, hogy a Tanács inkább a püspöki konferenciákra jellemző, szűk normaalkotási jogkörrel rendelkezik, a közvetlenül utána következő, 169. kánon már általános törvényhozó hatalomra utal. E kettősség kezdettől fogva egymásnak ellentmondó szakirodalmi értelmezésekhez vezetett. Noha a doktrína idővel világossá tette, hogy a testület a keleti püspöki szinódusokra jellemző, széles körű jogalkotói hatáskörrel felruházott szerv, e megállapítást egyes kutatók máig bizonytalannak tekintik. Az előadó szerint a Tanács általános törvényhozói jogköre a zsinati irányelvek, a törvénymagyarázat eszközei, valamint – nem utolsósorban – az egyházi praxis révén ma is meggyőzően bizonyítható. A kérdés mindenki számára megnyugtató lezárását –nevezetesen az általános törvényhozói hatalom kifejezett kinyilvánítását– egy esetleges későbbi pápai megnyilatkozás hozhatja meg.
Végül –a kódex tematikai rendjét követve– az utolsó előadás a metropóliai gyűlésről szólt. Galambvári Péter megbízott rektor ismertette a Magyar Görögkatolikus Egyház I. metropóliai gyűlésének lefolyását és főbb eredményeit, mleynek lebonyolításában maga a gyűlés titkáraként működött közre. A Hierarchák Tanácsa mellett a metropóliai gyűlés egyházunk másik fontos szinodális szerve. Míg az előbbi feladata az egyházkormányzat, addig az utóbbié e kormányzati tevékenység támogatása tanácsadói szerepkör révén. A gyűlés hivatott az adott sajátjogú egyház lelkipásztori és fegyelmi helyzetének rendszeres áttekintésére, valamint a szükséges reformjavaslatok megfogalmazására. A keleti törvénykönyv értelmében a tanácskozás összehívása –megfelelő előkészítés mellett– legalább ötévente kötelező. Ebből adódóan, mint azt az előadó is megjegyezte, a II. metropóliai gyűlés előkészületeinek elindítása rendkívül időszerű feladat.
A tanulmányi nap egyes előadásait élénk eszmecsere követte. A keleti és latin egyházfegyelem e téren mutatkozó eltérő megközelítéseinek összehasonlító elemzése nemcsak a jobb kölcsönös megértést segítheti, hanem a szabályozások kiegészítéséhez, finomításához is hatékonyan hozzájárulhat. Ennek tükrében a tanácskozás anyaga talán a közösségünk határain túl is érdeklődésre tarthat számot.
A tanulmányi nap programja megtekinthető ITT.
Szöveg: Szabó Péter
Fotó: Fecske László
