Lelki nap Sajópálfalán
A lelki nap kezdetén Kiss Attila Gellért atya elmélkedéssel vezetett minket abba az irányba, hogy felismerjük, hogy életünkben Isten megsebzett szívéből kell táplálkoznunk. Fel kell ismernünk, hogy a szívünknek nyitottá kell válni az isteni szeretet előtt. Dosztojevszkij szavait állította elénk, miszerint: „Mennél nagyobb valakiben a szeretet, annál inkább él benne Isten, és annál jobban meggyőződik az Isten létéről és lelkének halhatatlanságáról” (Karamazov testvérek.)
A szeretet nem csupán egy érzelem, hanem az isteni jelenlét megnyilvánulása a világban. Ha valaki szeret, utat enged Istennek a saját életében. Ennek a gondolatnak a fontosságára hívta fel figyelmünket Attila atya. Az elmélkedést Szent Liturgia követte, ahol Juhász Géza helynök atya gondolatai révén kaptunk útmutatást, örömhírt. János apostol első levelében foglaltakra hívta fel a figyelmünket: „Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van… akik hisztek Isten Fia nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van.”
Isten irántunk való szeretete határtalan. A mi feladatunk a hála.
A liturgiát követően Attila atya bemutatta a kegykép történetét, és a magyarországi görögkatolikusság legrégebbi kottás énekeskönyvéről is hallhattunk, ami Sajópálfaláról származik. Majd a kegykép előtti imát elmondva, vettük tovább utunkat és tekintettük meg a Kenethozó Asszonyokról Elnevezett Monostort. Itt Anna és Krisztina nővér szerzetesi életébe tekintettünk be egy pár perc erejéig.
A lelki táplálékok után a test is részesedett minden földi jóban egy közösen elfogyasztott ebédnek köszönhetően.
Köszönjük, hogy meglátogathattuk a Miskolci Egyházmegye ezen kis ékkövét és együtt tölthettünk egy napot a kollégákkal!
Szöveg: Riczuné Vadász Csilla
Fotó: Bacskainé Herczku Judit
