Non sibi sed Domino! – A Metropólia oktatási intézményeinek vezetői találkoztak főiskolánkon

Az egész ország területén a Görögkatolikus Egyház által fenntartott oktatási intézmények vezetői találkozhattak március 17-én Főiskolánkon. A szakmai találkozó célja volt, hogy egymás munkájának megismerésén túl a jó gyakorlatokat megoszthassák és összetartozásukat is megtapasztalhassák a köznevelés területén tevékenykedő vezetők. Az egyházmegyék oktatási szolgálatába való bepillantás után Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát tartott előadást a jelen lévő csaknem száznegyven intézményvezetőnek és lelki atyának.

A három görögkatolikus egyházmegye, a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a Miskolci Egyházmegye és a Nyíregyházi Egyházmegye oktatásért felelős vezetői és fenntartott intézményei mutatkoztak be azon a szakmai találkozón, melyet a három főpásztor indítványozására és áldásával rendeztek meg Nyíregyházán. 

A rendezvényt Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök nyitotta meg imádságával és köszöntőjével, melyen kiemelte, hogy a tudásátadás mellett mennyire fontos az érzelmi intelligenciának a fejlesztése, s az a mosoly, mely embertől emberig nyit utat az oktatásban is egy intézmény falain belül.

A szakmai beszámolók előtt dr. Szabó Irén, a Görögkatolikus Múzeum igazgatója kapott szót, és arról tájékoztatta az intézményvezetőket, hogy május elsején megnyitja kapuit a nagyközönség előtt az egyedülálló görögkatolikus intézmény, a múzeum. Az együttműködés és kapcsolódás lehetőségeit felvillantva hívta az igazgató az intézményvezetőket a görögkatolikus egyház eme mérföldkövének állomására. 

A találkozón Kocsis Fülöp érsek-metropolita nem tudott személyesen jelen lenni, ezért köszöntőjét Terdik János atya, a Hajdúdorogi Főegyházmegye pasztorális helynöke tolmácsolta a jelenlévőknek:

Fülöp érsek köszönetét és nagyrabecsülését fejezte ki azoknak, akik helytállnak ott, ahová a Jóisten állította őket: hiszen a tanítás, valljuk be, nem pénzkereseti lehetőség, sokkal inkább Istentől kapott hivatás. Elszámolni is az Isten előtt kell erről a hivatásukról – fűzte tovább gondolatait a főpásztor. A diákoknak nemcsak a tudást kell átadniuk, hanem azt a képességet, felismerést: a megszerzett tudással másokat kell szolgálni.

„Hivatástudattal rendelkező felnőtteket kell nevelnünk – utalt a keresztény oktatás egyik alapvetésére, olyan felnőtteket, akik feladatként és nem problémaként tekintenek a kihívásokra, s akik tudják: saját boldogságukat csak mások boldogításán keresztül érhetik el.”

A jelen lévő vezetőkhöz intézett szavai arra hívták fel a figyelmet, hogy intézményvezetőként meg kell becsülni a munkatársakat. Az álmok akkor válnak valóra, ha a munkatársak is sajátjukként tekintenek azokra. „A vezetőnek elsősorban közösségformálónak kell lennie” – így nagy jelentőségű ez a kivételes találkozási alkalom is, hiszen ezt a közösségformálást ki kell szélesítenünk egész metropóliánkban is. „Ne vetélytársat, hanem útitársként szegődött testvért lássunk a másikban.”

Dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is köszöntötte a megjelenteket, s arra utalt, hogy már csaknem fél évvel ezelőtt, a metropóliai gyűlésen is megfogalmazódott az igény erre a fajta találkozásra. 

Az intézményhálózatok egyházmegyénkénti bemutatása során az egyes egyházmegyék oktatási-pasztorális, szakmai és lelki felelősei, vezetői vázolták egyházmegyéjük oktatási-nevelési helyzetét struktúráját, működését – globális képet adva róla, és olykor konkretizálva, példákkal alátámasztva. 

A beszámolók sorát a Hajdúdorogi Főegyházmegye oktatási referense, Czövek Éva indította. A főegyházmegye intézményhálózata szerteágazó minden tekintetben, hiszen köznevelési feladatok mellett szakképzési feladatokat is ellátnak, földrajzilag egymástól nagyon távoleső településeken is működek intézmények (Hajdúdorogtól Makóig), valamint egyházhoz való kötődésben is különböző szinten lévő intézményekről beszélhetünk (az erős görögkatolikus öntudatúak mellett az átvett intézmények még most tanulják, hogyan alakíthatják ki egyházi arculatukat). 

Ebben a tekintetben mindhárom egyházmegye hasonló nehézségekkel, jelenségekkel szembesül – derült ki a beszámolókból.

Czövek Éva referens elmondta, hogy a feladatellátást jelenleg tíz intézménytag végzi, mindegyik egy-egy önálló egység. Van, ahol óvodát, általános iskolát, általános művészeti intézményt, többcélú intézményt, gimnáziumot tartanak fenn, vagy épp szakmai képzést végeznek összesen kb. 4800 fő gyermeklétszámmal és csaknem 700 munkavállalóval. Minden intézményben jelen van fölszentelt pap.

A széleskörű feladatok között szerepel (a szülői igényre válaszolva létrehozott) autista általános iskolai oktatás, felnőttképzés, szakmai irányok, mint a vendéglátás, egészségügy, gazdálkodás, szépészet. Ennek erősítésre ágazati képző központot is létrehoztak és egy vizsgacentrum kialakításán is fáradoznak. Az eredményekről és büszkeségekről is beszámolt, mint a híres Lautitia Kóruscsalád.

A debreceni Szent László Görögkatolikus Gimnázium és Technikum lelki igazgatója, Szilágyi Gábor arról adott teljes képet előadásában, mit is jelent lelki igazgatónak lenni egy oktatási intézmény falain belül, hogyan lehet megteremteni az intézmény lelki-vallásos arculatát. Két szempontra helyezte a hangsúlyt, az imádságra és a feladatra, hiszen görögkatolikus nevelésünk alapja Krisztus, és nem a szavak, hanem a tettek mutatják meg ennek hitelességét. Az oktatást mint missziós területet, lehetőséget vizsgálta. A lelkipásztor az intézményben jelen kell legyen, hiszen olyan ő ott, mint lisztben a kovász.

A fenntartói szakmai beszámolók a Miskolci Egyházmegyével folytatódtak. A Miskolci Egyházmegye Közfeladatellátó Intézményei Fenntartója (MEKIF) igazgatója Bialkó Mária előadásából kiderült, hogy a MEKIF nevelési-oktatási feladatai mellett szociális és gyermekvédelmi feladatokat is ellátó önálló, belső egyházi jogi személy: születéstől a halálig kísér, gondoskodik a rábízottakról. Prezentációjában főként a köznevelési és szakképzési feladatellátásról számolt be. A három, jelenleg működő bölcsőde és két további építés alatt álló bölcsőde, valamint a két szociális otthon mellett huszonegy működési helyen látnak el köznevelési feladatokat.

Tíz óvodában, hat általános iskolában és három középiskolában (két szakképző és egy többcélú intézmény szakképzéssel) összesen mintegy négyezer gyermekről csaknem hétszáz munkavállaló gondoskodik. Bialkó Mária az intézmények profilját, sikereit egyenként mutatta fel, kiemelve azt, hogy az intézményekbe sok esetben halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek vagy nevelőszülőknél nevelkedő gyermekek járnak. Az intézmények innovatív módon (Lego-szoba, Bee-bot program, robotika) élnek a modern kor technológiai vívmányaival, de a nevelés a keresztény értékrend mellett elkötelezetten zajlik.

Egyetemekkel való kölcsönös megállapodásokról és további tervekről is beszámolt.

Juhász Géza főhelynök atya, a MEKIF lelki igazgatójaként szólalt fel, s a köznevelési intézmények lelki vezetőinek legfőbb feladataként a személyes jelenlétet nevezte meg: megszólítani és megszólíthatónak lenni a gyermekek számára. Az egyházmegyében tervben lévő „nagyatya-program” elképzelését is felvázolta, mely – mivel a nagyszülő a legtöbb családból hiányzik – a nyugdíjas paptestvérek iskolai jelenlétére építene. 

A MEKIF figyel arra is, hogy az intézmények technikai dolgozói is tudják, mit jelent egy keresztény iskolában munkálkodni, és természetesen a pedagógusok is kötelesek ötévente egy-egy hosszabb lelkigyakorlatba bekapcsolódni. 

A Nyíregyházi Egyházmegye Oktatási Irodájának vezetője, Kovácsné Dibáczy Zsuzsa szintén felvázolta az egyházmegye köznevelési intézményhálózatát. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye területén tizenegy görögkatolikus óvodában (hét önálló és négy többcélú intézmény részeként) közel 1100 gyermek, kilenc általános iskolában (két önálló és hét többcélú intézmény részeként) közel 2100 tanuló, valamint két gimnáziumban és kollégiumban közel 500 fő oktatásáról-neveléséről gondoskodik összesen mintegy hatszáz munkavállaló.

A köznevelési feladatellátásban fenntartói részről szoros együttműködés zajlik az egyházmegye szociális irodájával, gyermekvédelmi rendszerével.

Az elmúlt évek egyértelmű mennyiségi növekedése azt a nehézséget hozta magával, hogy sok esetben az épületek kicsinek bizonyulnak, s a bővítések és korszerűsítések mellett azt is fel kell mutatni a családoknak, hogy miért válasszák hosszútávon éppen ezeket a görögkatolikus intézményeket. 

Az iskolák eredményességét vizsgálva azokat az eredményeket mutatta fel, amelyek külső, objektív „méréssel” igazolhatóak (nyelvvizsga, felvételi, érettségi, kompetenciamérés).

A halmozottan hátrányos vagy hátrányos helyzetű tanulók nagy létszáma miatt van olyan település, ahol az utaztatást segíti a fenntartó.

A jó gyakorlatok megosztására fektetve a hangsúlyt elmondta, hogy rengeteg verseny, pályázat, Erasmus+, a mozgásfejlesztés, a hagyományápolás, Bee-bot program vagy épp a Béres Mária-Montessori-módszer sok-sok sikert és jó eredményeket hoznak az intézményeknek; az iskolákban saját iskolapszichológusi ellátás működik – szoros együtt munkálkodásban a lelki vezetőkkel; bővülő gyógypedagógushálózatot, robotikát, Lego-szobát is fel tud mutatni az egyházmegye. A Nyíregyházi Egyetemmel való együttműködési megállapodás pedig további lehetőséget jelent. Emelt szintű képzésekről, művészeti nevelésről is beszámolt.

Szabó Tamás pasztorális helynök az iskolalelkészek nehéz, sokszor ellentmondásos megítélésű feladatáról beszélt. Annak a generációnak kell felmutatnia az egyházi oktatási intézményekben valamit, amely sok esetben apa nélküli, minimális minőségi időt kap, rendezetlen családi körülmények közül érkezik. „Ezért az egyház és papságunk számára is nagy kihívás, hogy megmutassuk a mennyei Atya arcát, hogy felmutassuk az apaságot/atyaságot”, hogy otthont, lelki otthont (templom, maga az Isten) mutassanak. A kötelességek világában a lehetőségek Istenét láttatni, a kommunikációs válságban a hamis tér, elmagányosodás, bálványok helyett valódi közösséget teremteni. 

Mindezekből következik, hogy az iskolai lelkigondozás nem pasztoráció, hanem preevangelizáció, nem más, mint a meghívás maga. Az ehhez szükséges és rendelkezésünkre álló módszereket is felvillantotta.

Bemutatta azt a gyakorlatot, mellyel a pedagógusok hitéletét, vallásosságát segítheti az egyház: TEA, teológia alapfokon képzéssorozat, mely havi rendszerességgel szólította meg az elmúlt két évben azokat is, akik az intézményekben legmesszebb vannak a hittől, s azokat is, akik rendszeres templomba járók. 

Az előadópárosok után Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát következett. A Pannonhalmi Főapátság 10+1 iskola fenntartója, s a főapát a rendszeresen megtartott pedagógiai napok mottóját hozta a hallgatók elé:

„Tanárok vagyunk, de ha csak tanítunk és többé már nem tanulunk semmit, akkor valami nincs rendben.” 

Ezzel az idézettel keretezte előadását, hiszen legutolsó gondolata is a life long learning elméletéhez, azaz az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódott.

A folyamatos tanulás természetesen nem csupán a szakmai továbbfejlődést jelenti, hanem önmagunk spirituális gondozását, fejlesztését, hiszen „akkor tudunk jól helytállni, ha emberségünkben gazdagodunk” – magyarázta a főapát.

„A kor, amelyben élünk, a közoktatás szereplőit változó kihívások elé állítja” – kezdte annak a helyzetképének a felvázolását, hogy merre, hová tart ma a közoktatás.

Megváltozott az emberek belső élete, a családi viszonyok, nincsenek csendes, együtt töltött esték. Ezért a fiatalok még inkább keresik a személyes beszélgetés lehetőségeit. S bár az iskola is elveszíti ezek között a keretek közt a méltóságát, mégis csak az a hely marad, mely megtanítja gondolkodni a gyerekeket.

Arra próbált választ keresni, milyen is a jövő iskolája, a korszerű oktatási intézmény, milyen a gyermek, milyen elvárások formálódnak a pedagógussal szemben. Ez utóbbihoz Dr. Szivák Judit szarkasztikus szavait idézte:

„A pedagógus olyan edző, aki a rendes és a paralimpiai válogatott tagjait együtt készíti fel, egyszerre több versenyszámban, néha edzőpálya, síp és minden dopping nélkül, egy olyan klubban, amely veszteséges, és ahol nincsenek szurkolók.”

A következő egységben a bencés út válaszait vázolta fel, de nem receptként, hiszen mindenkinek a maga útját kell a maga viszonyai között megtalálnia.

Az oktatás-nevelés szolgálatát és alapvetéseit náluk Szent Benedek regulája alapján építették fel: a pedagógus lelkisége az engedelmesség, alázat, jó buzgóság és hallgatás közös evangéliumi kincseire épít. 

A főapát arról is beszámolt, hogyan valósul ez meg a gyakorlatban, a monostor szomszédságában, s hogy ezzel a lelkiséggel hogyan tudják a keresztény hit felé terelgetni a diákokat, mindezt az agresszivitásmentes kommunikáció kíséretében, s annak a tudatában, hogy „non sibi sed Deo” vagyis a peadgógus nem önmagáért teszi, amit tesz, hanem Urának szolgál vele.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye