Egyházunk november 21-én az Istenszülő templomba vezetését ünnepli. Az alábbiakban Véghseő Tamás rektor gondolatait tesszük közzé az ünnepről.

Egy gyermek eljut a templomba

Nagyon érdekes és sajátságos ünnep a mai, hiszen az Istenszülő Szent Szűzzel az evangéliumokban mint fiatal felnőtt nővel találkozunk, míg a ma ünnepelt esemény a gyermekkorában zajlott le. Ráadásul az ünnepet az egyházi hagyomány Jakab ősevangéliumából merítette, melyről az egyház mindig is tudta, hogy nem az apostolok és evangélisták korából származik. A szerző, aki Jakabnak, Szent József első házasságából született fiának mondja magát, valójában a 2. század második felében élt. Ennek ellenére nagyon népszerű volt ez az írás, különösen a keleti egyházakban, mert alkalmas arra, hogy a benne foglaltak segítsék a hívek lelki épülését.
Maga az ünnep a 6. század első felében jött létre, amikor Jusztiniánosz császár templomot építtetett Mária feltételezett születési helyén. Az új templom címünnepe lett az új ünnep, melynek dátumát Mária születésnapjához igazították, és a zsidó hagyományokat figyelembe véve állapították meg. Mivel a zsidó vallási előírások szerint a lánygyermekeket 70 nappal a születésük után kellett bemutatni, az új ünnep november 21-ére került. Konstantinápoly a 8. században, míg a nyugati egyház csak a 14. században vette át az ünnepet. Magyarországon már az Árpád-korban bekerült az ünnepek közé, mégpedig bizánci közvetítéssel.
Az ősevangélium elbeszélése szerint Mária szülei, Joáchim és Anna még gyermektelenségük idején fogadalmat tettek, hogy amennyiben gyermekük születne, akkor hálából a templom szolgálatára ajánlják. Amikor Mária megszületett és elérte a hároméves kort, teljesítették is ezt a fogadalmukat. Elvitték tehát a kislányt újra a templomba, és az ott szolgáló papok és leviták gondjára bízták őt, akik a többi kiválasztott gyermekkel együtt imádságra és istenfélelemre tanították – a szokás szerint – egészen 11-12 éves koráig. Azután pedig visszatért szüleihez. Joáchim és Anna tehát azzal, hogy felajánlották gyermeküket az Istennek, nem mondtak le róla, hanem azt fejezték ki, hogy a születendő gyermeket az Isten szeretetére fogják nevelni, akitől őt ajándékba kapták.
Ez a történet – az ókeresztény kor sok más népszerű történetével együtt – alkalmas volt arra, hogy segítse a keresztények hitbeli fejlődését. De nemcsak a múltban töltötte be ezt a szerepét, hanem a jelenben is. Sőt, ha megvizsgáljuk ennek az eseménynek az üzenetét, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a jelenben talán még sokkal inkább alkalmas arra, hogy elgondolkodtasson és buzdítson minket.
Mert ha megpróbáljuk megfogalmazni a mai ünnep mondanivalóját, akkor azt kell mondanunk: végeredményben azt ünnepeljük, hogy egy gyermek eljut a templomba. És itt azonnal meg is állhatunk egy pillanatra, mert egészen nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy ez mennyire aktuális! A gyermek Máriát a szülei a vallási előírásoknak megfelelően a meghatározott időben elviszik a templomba, sőt fogadalmukat teljesítve hároméves korától kezdve a templomban nevelik. Hosszú évszázadokon át a keresztény világban is „rutineljárás”, a család életének magától értetődő eseménye volt az, hogy a gyermek születése után eljut a templomba.
Ma már nem az…
Napjainkban nagyon sok szó esik arról, hogy mennyire nem mindegy, hogy a gyermeket milyen hatások érik első életéveitől kezdve. Mennyire nem mindegy, hogy milyen bölcsődébe, milyen óvodába, milyen iskolába kerül. A szülők magától értetődően törekednek arra, hogy gyermekük a legjobb és legszínvonalasabb oktatásban részesüljön. És ez helyes is, hiszen minden szülő a legjobbat szeretné nyújtani a gyermekének, minden szülő azt akarja, hogy gyermeke a legjobb esélyekkel vágjon neki az életnek.
A hívő szülők mindezek mellett gondolnak arra is, hogy a gyermeknek lelke is van, amire oda kell figyelni. Gondolnak arra, hogy a gyermeknek hite is van, amit fejleszteni és táplálni kell. Gondolnak arra, hogy a gyermek az emberszerető Isten ajándéka, akinek a szeretetét a szülők közreműködésével ismerheti meg.
És amikor elvégzik ezt a feladatukat, az az egyház életében különleges pillanat. Ünnep.
Ezért amikor a pap azt látja, hogy egy gyermek a szüleivel megjelenik a templomban, nagy örömöt érez a szívében. Ünnepi örömöt. „Áldott az Isten, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson” – kiált fel örömében a keresztelés szertartása során, pontosan akkor, amikor a gyermekkel, szüleivel és keresztszüleivel a templom bejáratától eljut az ikonosztázion elé.
Ünnep a nap, amikor a szülők felismerik, hogy a legtöbbet akkor adják a gyermeküknek, amikor Istenhez vezetik!
Legyen sok-sok ilyen ünnepünk!

Szerző: Véghseő Tamás

Kép: Az ünnep ikonja a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyház ikonosztázionján (Seres Tamás alkotása. Fotó: Áment Gellért)

Linkajánló


Kapcsolat


H-4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 13-19.
+36 42 597-600