Hetven évvel ezelőtt, 1950 szeptemberének első napjaiban Dudás Miklós hajdúdorogi püspök a Rákosi-korszakban merésznek és kockázatosnak számító lépésre készült. Olyan döntés meghozatalát fontolgatta, mely a kor viszonyai között egyszersmind teljesen irracionálisnak is számított.


Néhány héttel korábban a püspök a saját szemével láthatta, hogyan semmisíti meg a kommunista államhatalom a szerzetesrendeket, köztük azt a bazilita rendet is, melynek soraiba ő maga is tartozott, kiűzve kolostoraikból a szerzeteseket és az apácákat. Látta, hogyan hozza létre ugyanez a hatalom a katolikus papok békemozgalmát, melynek más célja nem volt, mint az, hogy a papságot a püspökkel szembeállítsa. Szemtanúja volt az egyházi iskolák államosításának, a hitoktatás kiszorításának az iskolákból, a katolikus egyesületek betiltásának, a katolikus sajtó megsemmisítésének, a rendszert elutasító papok meghurcolásának. Saját személyes sorsán keresztül ő maga is megismerte a kommunista hatalom képviselőinek erőszakosságát és gátlástalanságát. A megfélemlítés és a bizalmatlanság légköre a hétköznapok jellemzője lett. Bármerre is nézett csak a rombolás nyomait látta, melyek nagyon sötét jövőre - sőt, jövőtlenségre - utaltak. A kommunista Magyarországon az egyházaknak nem lehetett jövője, csak lassú elsorvadása.
Mindezek ellenére Dudás Miklós püspök szeptember 6-án leült az írógép elé és levelet írt. A levél címzettje Darvas József népművelési miniszter volt, aki az egyházellenes harcban a kommunista párt utasításait hajtotta végre. A levél nem volt hosszú, mindössze néhány sorból állt. A tartalma viszont…
Ez a levél ugyanis egy bejelentés volt. Dudás Miklós hajdúdorogi püspök bejelentette a miniszternek, hogy szeptember végén papnevelő intézetet és hittudományi főiskolát nyit Nyíregyházán, a püspökség székhelyén, és oda átviszi az addig a budapesti Központi Szemináriumban a latin kispapokkal együtt tanuló görögkatolikus papnövendékeket.
Mindezt szíves tudomásulvétel végett.
A bejelentés sorsa nem lehetett kérdéses: amikor országszerte a hatalom egymás után zárta be a katolikus oktatási intézményeket, képtelenségnek tűnt, hogy egyszerűen tudomásul veszi egy papnevelő intézet és hittudományi főiskola megnyitását.
Nem tudjuk, hogy mit várt és mit remélt a püspök. Az elutasító válasz annyira biztos volt, hogy a püspök helyében a legtöbben még a levélpapírt és a bélyeget is sajnálták volna.
De az események nem várt fordulatot vettek. Szeptember 21-i keltezéssel megérkezett a minisztérium válasza. Dudás püspök rövid levelére rövid válasz jött, amit egy Tátray János nevű főelőadó írt alá. Ebben pedig az állt, hogy a papnevelő intézet és hittudományi főiskola megnyitását a minisztérium tudomásul veszi! Ezzel a rövid válasszal indult meg a Papnevelő Intézet és a ma Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolaként ismert intézmény élete, mely immáron hetven éve áll a görögkatolikus papképzés szolgálatában.
Annyira váratlan és meglepő a hatalom reakciója, hogy szinte nem is tudunk másra gondolni, mint az isteni Gondviselés különös megnyilvánulására. Évtizedeken át nem is tudtuk másképpen magyarázni a történteket. Ma már azt mondhatjuk: valóban a Gondviselés műve volt ez a váratlan fordulat, de talán nem egészen olyan értelemben, ahogyan elsőre gondoljuk. Nem történt csoda. Az isteni kegyelem nem lágyította meg az ateista rendszer képviselőinek szívét. A Gondviselés ennél is fontosabb és - ha meg akarjuk látni - látványosabb módon nyilvánult meg.
Mi is történt?
Ma már tudjuk, hogy Dudás Miklós püspök szeminárium alapítása szándéka - minden látszat ellenére - nem volt ellentétes a kommunista hatalom szándékaival. Sőt, bizonyos értelemben még akár segíthette volna azok megvalósítását. A történeti kutatásnak köszönhetően ismert, hogy 1950-ben az állampárt célja még az volt, hogy a görögkatolikusokat elszakítsa a katolikus egyháztól és az ortodox egyházba terelje. Ennek érdekében 1949 októberétől Magyarországon ügyködött egy Moszkvából érkezett, ortodox főpap, Ivan Kopolovics protoierej. A minta adott volt: a Szovjetunióhoz csatolt területeken, Csehszlovákiában és Romániában a kommunisták felszámolták a görögkatolikus egyházat, és ezt a sorsot szánták a magyar görögkatolikusoknak is.
Ez a kísérlet ugyan néhány év alatt zátonyra futott, és Kopolovics eredmény nélkül távozott az országból, de 1950-ben még nagyon is aktuális volt a görögkatolikusok elszakítása a katolikus egyháztól. Ebből a szemszögből nézve a dolgokat kifejezetten támogatandó törekvésnek tűnhetett, hogy a görögkatolikus papnövendékek kerüljenek ki a Központi Szemináriumból és ezáltal a latin egyház befolyása alól. A görög és latin kispapok közös szemináriumi képzése ugyanis nagyon erős összekötő kapocs volt a két rítus papjai között, s ezáltal a katolikus egységet is erősítette.
Másrészt a görögkatolikus egyház totális ellenőrzését is megkönnyítette az, hogy a papnövendékek egy helyen, ráadásul a püspöki hivatallal egy épületben kerültek elhelyezésre. Megfigyelésük, manipulálásuk, életük legapróbb részleteinek felügyelete, viszályok elhintése vagy ügynökök telepítése ebben a helyzetben nagyon könnyűnek bizonyult.
A kommunisták tisztában voltak a papnevelő intézet jelentőségével is. Tudták azt, hogy a papi utánpótlás biztosításában, s lényegében a görögkatolikus egyház működésében milyen fontos szerepet tölt be. Ezért az új intézmény bezárásával fenyegetőzve zsarolásra is tudták használni Dudás püspökkel szemben.
Ha a görögkatolikus papnevelő intézet és főiskola megalapítása nem ellentétes a kommunista államhatalom terveivel, akkor mégis miben láthatjuk meg a Gondviselés művét?
A Gondviselés megnyilvánulását és annak üzenetét akkor érthetjük meg, ha kicsit eltávolodunk az 1950 szeptemberében lezajlott eseményektől, és szélesebb távlatokban szemléljük a dolgokat.
Dudás Miklós püspök a legnagyobb reménytelenség és jövőtlenség közepette létrehozott egy intézményt, ami az egyháza jövőjéről szólt. A püspök jóra irányuló szándékát a kommunista államhatalom megpróbálta az egyháza ellen fordítani. Az idő megmutatta, minek van jövője: az építő, jövőt mutató jó szándéknak vagy pedig a romboló rossz akaratnak. Az egykor legyőzhetetlennek hitt kommunista rezsim már elfoglalta jól megérdemelt helyét a történelem szemétdombján. A hittudományi főiskola és a papnevelő intézet viszont ma is működik és szolgálja Görögkatolikus Egyházunkat.
Hetven éve…
Mi más lenne ez, mint az isteni Gondviselés műve?

Véghseő Tamás
rektor

Linkajánló


Kapcsolat


H-4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 13-19.
+36 42 597-600