Hittudományi főiskolánk liturgikus tanszéke 2017. május 12-én emlékdélután keretében emlékezett meg egykori tanáráról, dr. Palatitz Jenőről. Május hónapban születésének 91. (5-én), halálának pedig 20. évfordulója (13-án) van. Az egykori tanárokról való megemlékezések sorában ez immár a negyedik volt (Rohály Ferenc, Pregun István és Cselényi István után). A liturgikus tanárok sorában viszont ő volt a második, akinek megadtuk ezt a

tiszteletet a „paidagógosz tész leiturgiasz” cím alatt.

Rektorunk, Véghseő Tamás, a megnyitójában „sajátos alsorozatnak” nevezte a kezdeményezést, örömmel üdvözölve azt. Meggyőződéssel hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a görög katolikus emlékezetkultúra fejlődésének és alakításának formálása, melyhez ez a rendezvény is hozzájárul. Kiemelte, hogy „minden közösségnek a kulturális szintjét jellemzi az, hogy az emlékezetkultúráját hogyan kezeli, és milyen módon emlékezik vissza azokra, akik kiemelkedőt alkottak ebben a közösségben; illetve az, hogy azokat az eseményeket, amelyek a közösség fejlődése szempontjából meghatározóak, miként tartja számon”. Elmondta, hogy mivel ő maga nem ismerte személyesen „Jenci bácsit”, akiről sokat hallott, kíváncsian várja az előadásokat.

A személyes hangvételű előadások sorát Lippai Csaba dámóci származású pap, jelenleg börtönlelkész nyitotta meg. Előadásának címe sokat sugallt, többrétegű értelmezésre adott lehetőséget. Egyrészt – és talán ez a legszemélyesebb – a saját életére vonatkoztatta a „Vadócba rózsát oltó” címet, hiszen lelki gyermeke volt Jenci bácsinak, aki nem csak hittanra tanította és emberré formálta, hanem a papság útján is elindította. Lehet értelmezni költői vénájára is, hiszen – amint az előadásból megtudtuk – Jenci bácsi verseket is írt, amelyeket azonban (sajnos) éppen Mécs László nem ajánlott neki publikálásra. Lehet a saját életére is értelmezni, mert nem engedett az elveiből, nem hódolt be sem a korszellemnek, sem a politikai hatalomnak, vállalta a nehéz sorsot, szinte a száműzetést is Dámócra. A rábízott hívekbe, mint ahogyan korábban a kispapokba is a jót és mindig a jót akarta beoltani.

A következő előadás egy újabb mozaikszemcsét adott hozzá a dr. Palatitz Jenő atyáról kialakuló képhez. Nagy István – jelenleg Biriben szolgáló – görög katolikus pap ugyan lácacsékei származású, mégis többrétű kapcsolata volt az atyával. Előadásának címe is ezt tükrözte: „Gyermekkorom papja”. Elmondta, hogy mind ő maga is személyesen, mind a családja milyen sokat köszönhet az atyának, mint ahogy a többi ember is. Mindig volt ideje rájuk, sokat foglalkozott velük. Nem sajnálta az idejét sem a híveire, sem a fiatalokra.

A harmadik előadást Cserésnél Deák Judit tartotta, aki szintén lelki gyermeke volt Jenci bácsinak. Ő abban a megtiszteltetésben részesült, és abba a kis csapatba tartozott, amelyik „tiszinek” szólíthatta az atyát. Különösen az ifjúságnak tett szolgálatát részletezte az előadásában. Egy nagyon sokoldalú, művelt, a hívekért és különösképpen a fiatalokért mindent megtevő pap képét vázolta fel a hallgatóságnak. Otthon, Dámócon is sok programot szervezett nekik, de el is vitte őket sok paróchia és papcsalád meglátogatására. Meghatódva idézte fel, hogy most azzal próbál köszönetet mondani Jenci bácsinak, hogy a sírját gondozza a temetőben.

Az utolsó előadás – tovább színesítve a rendezvény által összeállított mozaikot – nem a személyes élményekre alapozódott, bár a rendezvény szervezője, Ivancsó István is rendelkezik személyes emlékekkel: többek között primíciára hívta meg Jenci bácsi. Az akkor kapott papi epitracheiliont ma is használja. Előadásában Palatitz Jenő tudományos munkásságát mutatta be, főleg a liturgikus tanárként való tevékenységét. Főiskolai dokumentumok és levéltári iratok alapján tette ezt. Ezekből leszűrhető, hogy kiegyensúlyozott tanárról volt szó, aki sem túl szigorú, sem túl enyhe nem volt a kispapokkal szemben. Sajnálatos, hogy a tudós tanárnak csak öt esztendőt engedélyezett az akkori államhatalom, s utána megvonta tőle a működési engedélyt, mert az állam szempontjából nem volt alkalmas a tanításra. Az általa összeállított liturgikus jegyzet révén azonban így is országos hírűvé vált: ma is jelen van a többször kiadott római katolikus tankönyvben az anyaga. Így emléke nem enyészik el a tudományos világban sem.

Az előadások után csaknem félórás hozzászólások, kiegészítések következtek, amelyek révén még behatóbban ismerhettük meg Palatitz Jenőt.

Végezetül a rektor, Véghseő Tamás, annak a gondolatnak a körüljárásával zárta le a rendezvényt, hogy kit lehet jó papnak nevezni, kit tartanak jó papnak az emberek, a hívek. Konklúzióját röviden összefoglalva: az a jó pap, aki a híveire, a rábízottakra tud időt szánni. Ez az igazán sikeres papi élet titka. Az előadásokból pedig kiderült, hogy dr. Palatitz Jenő atya ilyen pap volt.

 

Linkajánló


Kapcsolat


H-4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 13-19.
H-4401 Nyíregyháza, Pf. 303.
+36 42 597-600
+36 30 440 0001

Közösségi média