Fontos, hogy a rendelkezésre állás kialakuljon az ember életében

Németh István atyát ez év augusztus 15-i hatállyal püspöki titkárnak és egyházmegyei hitoktatási referensnek nevezte ki Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. István atyát papi szolgálatának elmúlt öt évéről, tanulmányairól, a hitoktatással kapcsolatos jövőbeni terveiről, elképzeléseiről kérdezte Kovács Ágnes.

– István atya, 2018. június 23-án szentelték pappá Debrecenben. A lelkipásztor életében a papi jelmondat az emberrel együtt alakuló, mélyülő támpontot, vezérgondolatot jelent. Ennek üzenetéről általában az újmisés, vagy jubiláló atyákat kérdezzük: miért választották, vagy mit adott számukra az addigi szolgálatukban.
– A jelmondatom: „Ujjongjatok és örvendezzetek az Úrban” (Jo 2,23) egy taizé-i találkozón érintett meg Svájcban, Bázelben, amelyen diakónusként vettem részt a nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézmény közösségével együtt. Ott hallottam az „Ujjongjatok és örvendezzetek az Úrban” kezdetű éneket.
A jelmondat valóban végigkísérte az eddigi papi tevékenységemet. Sok helyen jártam ez idő alatt. A papszentelés után, 2018-tól biblikus tanulmányaimat kezdtem el Rómában, a Pápai Biblikus Intézetben, és jelenleg doktori képzésen veszek részt ugyanezen helyen. Rómában a tanulásra koncentráltam, de emellett már egyházközségi élményben is volt részem. Egy Róma közeli, klasszikus kis hegyi faluban, Gallicano nel Lazioban a helyi közösségnek voltam a kisegítő lelkésze, hétvégenként szentmiséket mutattam be. A hívekkel mindent ünnepként éltünk meg, a helybélieknek ünnep volt a szentmise is, együtt imádkoztunk, utána találkoztunk, együtt kávéztunk, különböző alkalmakon „ujjongtunk és örültünk az Úrban”. 

A Collegium Germanicum et Hungaricum-ban (Pápai Német-Magyar Kollégiumban) is szép papi közösségre, barátokra találtam. A Covid alatt 60 napot töltöttem karanténban paptársaim, barátaim társaságában. Sokat beszélgettünk, végeztük a kerti munkákat, napi tevékenységeket, főztünk, itt is nagyon jól meg tudtam élni a papi jelmondatomat, amely folyamatosan mélyült bennem.

Palánki Ferenc püspök atya 2020-ban kápláni szolgálatra a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya egyházközségbe helyezett, és ott kapcsolódtam be leginkább az örökösföldi egyházközség életébe, amelyet már diakónusi szolgálatom alatt is megismerhettem, emellett pedig a Szent Imrében is tevékenykedtem hitoktatóként. Itt is meg tudtam élni jelmondatomat.

– A vezérgondolat egy-egy váratlan, vagy nehezebb helyzetben erőt, bátorítást, további lendületet is adhat. Nem várt helyzet elé állította az élet idén, mivel augusztus 15-től, további szolgálata a püspöki hivatalba szólította, ahol titkárként és hitoktatási referensként szolgál.
– Meghatároz az, amit a Szent Ignáci-szellemiségből tanultam a jezsuiták által fenntartott római Collegium Germanicum et Hungaricum-ban. Loyolai Szent Ignác atyánk többek között azt is hangsúlyozza, hogy egyfajta rendelkezésre állás alakuljon ki az ember lelkében. Mi, papok egész életünket arra tettük fel, hogy rendelkezésre álljunk. Legfőképpen Istennek állunk rendelkezésére, hogy oda menjünk, ahová Ő akar bennünket küldeni, de ugyanakkor vállaltunk egy feladatot az egyház életén belül is, és arra is rendelkezésre állunk. Ez a rendelkezésre állás sokat jelent a mindennapi életemben.

Ez tehát az elsődleges, de tudjuk jól, hogy végső soron mindennek van emberi oldala is, a helyezésnek is. 2017 óta szinte mindig kapcsolatban voltam a nyíregyháziakkal, ezen belül az örökösföldi egyházközséggel, amely idén 10 éves. Kisebb szünetekkel 6 évet töltöttem velük, nagyon jó kapcsolat alakult ki az ottani közösséggel. Sokkal inkább egy óriási hála van bennem, hogy ezt az időt ott tölthettem, azzal a közösséggel együtt tudtam imádkozni és élni a mindennapjaimat.

Titkárként a legfontosabb feladatom, hogy püspök atya munkáját segítsem. A mi egyházmegyénk – bár Magyarországon az egyik legfiatalabb és legkevesebb lélekszámú közösség –, nagy területet fed le a különböző, egyházmegyén belül is más-más mentalitással bíró vidékekkel, közösségekkel. Kevesen, de nagyon sokfélék vagyunk. Püspök atya fontosnak tartja, hogy találkozzon az egyházközségekkel, az itt élő emberekkel, ebben és minden más egyéb munkájában próbálom őt segíteni a legjobb tudásom szerint. Ezért én, mint lelkipásztor nem kapcsolódok be semmilyen egyházközség életébe, hanem ebben a munkában segítem a főpásztort. Emellett a heti ritmusomnak fontos eleme, hogy a Boldogasszony Iskolanővérek debreceni nővéreivel bizonyos reggeleken együtt imádkozunk a szentmisén.

– Hitoktatási referensként az egyház egyik legfontosabb feladatába kapcsolódik be. Milyen elképzelésekkel, tervekkel indul a 2023/24-es tanév?
– Alig egy hónapja ismerkedem az új feladattal, de azóta már volt egy három napos egyházmegyei kateketikai képzés, ott találkozhattam a hitoktatókkal. Munkatársaim jól összefogták eddig is ezt a területet, számíthatok a munkájukra. Mindenekelőtt szeretnék személyesen beszélgetni a katekétákkal, jobban megismerni a munkájukat, elképzelésüket, ezért a következő hetekben lesz erre lehetőség Debrecenben, Nyíregyházán és Kisvárdán.
Az első és legfontosabb, hogy az ő munkájukat segítsem a lehető legnagyobb mértékben.

– Megfelelő a szakember ellátottság ezen a területen?
– Mindig lehetne több. Vannak olyan plébániák, ahová még érkezhetne hitoktató. Az egyházhegyében jelenleg 119 fő katekéta szolgál. A hitoktatók a legközvetlenebb munkatársai a plébánosoknak. A papok küldetése az, hogy rátaláljanak azon személyekre, akikkel együtt tudnak dolgozni. Az egyházmegyei hitoktatási irodában ezt a munkát segítjük, támogatjuk, de mindig a helyi plébános az, aki a rábízott egyházközségben megtalálja az alkalmas személyeket, akik segítik az evangélium hirdetését.

– Hit-oktatás, hit-tan vagy hitre nevelés? Palánki Ferenc megyéspüspök atya utalt egyik beszédében arra, hogy a hitoktatás fő iránya a hit átadása kell, hogy legyen. Nem az a fontos, hogy a diákok milyen jegyet kapnak a hittanórákon. Isten bennünket fog osztályozni aszerint, hogy át tudtuk-e adni a hitet.
– A hit-tan feltételezi azt, hogy az embernek van kapcsolata Istennel, és ez tulajdonképpen a hit. Ezt próbáljuk tanítani, ilyen szempontból talán helyes a hittan kifejezés. A hitoktatók elsődleges és legfontosabb feladata, hogy amennyire csak lehet, segítsék a gyermekeket, tanulókat abban, hogy felismerjék az Istennel való kapcsolatukat. Ennél a munkánál pedig jó mindig látni, hogy nem mi emberek vagyunk, akik ezt létrehozzuk ezt a kapcsolatot az Istennel, hanem az Isten teszi meg az első lépést. A hitoktató talán segíteni tudja a tanulókat abban, hogy fel tudják fedezni Istent az életükben.

 – Milyen az ideális hitoktató?

– Szerintem nincsen egy hitoktató – sablon, aminek meg kell felelni. Az Istennel való kapcsolatunk sem sablonos: mindenkinek más kapcsolata van az Istennel. Ez nyílván abból adódik, hogy különböző emberek vagyunk, más-más dolgok érintik meg a lelkünket. A hitoktatók is sokfélék, jó szándékkal próbálják a gyermekeket Istenhez segíteni különböző módokon. Nemcsak egyfajta út létezik az Istenhez.
Fontos a nevelés, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez egy tantárgy, sőt érettségi tantárgyként is sokan választják. Éppen ezért is elengedhetetlen a hittan tantárgyként való kezelése is. A katolikus iskoláinkban 1-12 osztályig heti két órában tanulnak hittan a diákok, összességében magasabb óraszámban tanítjuk, mint bármelyik más természettudományos tárgyat (pl. fizika, kémia, biológia, földrajz). (Az állami iskolákban ez heti 1 órát jelent hit vagy erkölcstan óra keretében) Ezért fontosnak tartom, hogy a hitoktató szakmailag és pedagógiailag is legyen jól felkészülve ezekre az órákra.

– A leendő katekétákkal is van lehetősége találkozni, hiszen mindezen feladatai mellett Nyíregyházán, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán tanít ószövetségi tantárgyakat, az elmúlt években pedig görög és német nyelvet.
– Kispapokat és világi hittanár jelölteket is tanítok nappali és levelező képzésen. Idén már a harmadik tanévet kezdtem el a főiskolán, a hétfői napokat töltöm ott. Ebben a tanévben ószövetségi bevezetést, ószövetségi ismereteket tanítok, az ehhez kapcsolódó szakszeminárium, illetve opcionális kurzus is segíti a hallgatók képzését. Igazi műhelymunkák tudnak kialakulni, amelyek során együtt tudunk gondolkodni a pap- és hittanárjelöltekkel azon, hogy az evangelizációba hogyan lehet egyre jobban fejlődni és előrehaladni. Nagy lehetőség ez, hogy egymást tudjuk inspirálni a hallgatókkal a főiskolai előadások és szemináriumok keretei között. A főiskolán pedig a vezetők és a kollegák nagyban támogatják ezt a munkát és engem is sokban inspirálnak.

– Hogyan bővül az egyházmegyei hitoktatók köre?
– Jelenleg a nappali képzésen 11 egyházmegyés hallgatónk van, a levelező képzésen ennél sokkal több, számszerűen erről nincs tudomásom, de ezek a számok összességben a jövőt illetően bizakodásra adnak okot. Munkalehetőséget előreláthatólag minden hitoktatónak tudunk majd biztosítani.

– Tanulmányaiban a szentírástudományban mélyíti ismereteit. 2018-2021 között Rómában a Pontificio Istituto Biblico intézményben szentírástudományból szerzett licenciátust, 2021-től pedig ugyanitt kezdte meg doktori képzését.
– Mindig is szerettem a Szentírástudományt. Püspök atyával egyeztetve választottam ezt a tárgyat, amellyel hasznára lehetek majd az egyházmegyének is.

A Pápai Biblikus Intézetben a propedeutikus év során csak görögöt és hébert tanultam heti 20 órában, utána pedig egy szisztematikusan felépített kerettanterv adott lehetőséget arra, hogy az ókori nyelvekben is elmélyüljünk, illetve különböző szentírás-értelmezési lehetőségeket tanuljunk. Nagy ajándékként éltem meg ezt a képzést és egy igazi új világra nyitott kaput, hogy az Isten Szavát sokkal mélyebben és közelebbről tudtam vizsgálni. Talán ezek a tanulmányaim a segítségemre voltak, hogy az én Isten-kapcsolatom is fejlődjön és másoknak is majd segítséget tudjak nyújtani abban, hogyan értelmezhetik az Írásokat.

– Különleges élmény lehet eredeti nyelven olvasni, tanulmányozni a Szentírást!
– Leginkább a hébernek, de a görög nyelvnek is más a gondolkodása, a gondolatmenete, logikája, mint a magyar nyelvnek. Nagyon jók a magyar nyelvű fordítások, de sokkal gazdagabb az úgymond „eredeti” héber és a görög nyelvű Szentírás. Egy-egy szó etimológiai gyöke, egy-egy igeidő sokkal többet mond, mint amit mi a magyar nyelvben ki tudunk fejezni.

Ami a legjobban megdöbbent, hogy pl. az evangéliumok nem tökéletes görögben íródtak, sőt sok egyezetési hibát lehet bennük felfedezni, ami azt mutatja, hogy ezek az írások nem feltétlenül tiszta görög nyelvben íródtak, tehát vannak benne hibák, de mégis ezek mellett az Isten szava. Milyen szép az, hogy az Isten hagyja, hogy mi, emberek is közreműködjünk az Ő szavában és nem javít ki bennünket, nem írja felül a hibás, néha gyenge görög nyelvezetet, elfogadja azt, hogy a mi hibás emberi szavunkkal közvetítsük az Isteni Szót.
Ez mindig lendületet adott. Istennek jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk, hibáinkkal együtt, és ezen keresztül is tud működni. Ez egy óriási lelki megtapasztalás az újszövetségi Szentírás kérdésében. Ha Isten hagyja, hogy hibát ejtsünk, miközben az Ő szavát közvetítjük, akkor mennyire el kell nekünk is fogadnunk azt, ha mi hibázunk, vagy ha embertársaink hibáznak. Sőt, még nagyobb élmény, hogy az Isten úgy akar velünk kezdeni valamit, ahogy vagyunk.

***

Németh István, Debrecenben született1993-ban.
2018. június 23-án Debrecenben pappá szentelték  
2020-2023: káplán, Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház
2023. augusztus 15-től: püspöki titkár, egyházmegyei hitoktatási referens.

Egyetemi tanulmányok
2012-2014: Egri Hittudományi Főiskola
2014-2017: Pontificia Università Gregoriana (Róma) – teológiai baccalaureatus
2017-2018: Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi főiskola (Nyíregyháza) – hittanár-nevelőtanár
2018-2021: Pontificio Istituto Biblico (Róma) – licenciátus szentírástudományból
2021-től : Pontificio Istituto Biblico (Róma) – doktori képzés

Oktatási tevékenység
2017-2018 és 2021-2022: Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola (Nyíregyháza, hittanár)
2022-től: Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola (ószövetségi bevezetés, ismeretek és exegézis, német alapozó nyelv)

forrás: Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye