Névadónk

Főiskolánk névadója: Nagy Szent Atanáz (295-373) püspök, egyházatya

ünnepe a keleti egyházakban: május 2.

Athanasziosz 295 körül született Alexandriában. Tanulmányai befejeztével Alexandrosz püspök diakónusa lett, akit a Nikaiai Zsinatra (325) is elkísért. A zsinaton sikeresen szállt szembe az arianista tételekkel, védelmezve Krisztus valóságos istenségét. Alexandrosz halála után (328) a város keresztényei őt választották meg püspöküknek.

Igen határozottan lépett fel az eretnekekkel szemben. Még Nagy Konstantin császárral is szembeszállt, aki azt kérte tőle, hogy Áriuszt vegye vissza az alexandriai egyházba. Egy Türoszban tartott zsinat megfosztotta püspöki székétől, a császár pedig száműzte Trierbe. Innen két év múlva visszatérhetett székhelyére, de egy újabb zsinaton ismét száműzték. Ekkor Rómába menekült I. Gyula pápához. Innen is hazatért, de egy újabb zsinaton újra csak megfosztották püspöki székétől. Ekkor az egyiptomi szerzeteseknél talált menedéket, akik olyan sikeresen bújtatták, hogy a világi hatóságok nem tudták felkutatni. Rövid időre ismét visszatérhetett püspöki székébe, de Julianusz császársága idején, mint "békebontót és az istenek ellenségét" ismét száműzték. Julianusz halála után hazatérhetett, de Valens császár is száműzte. Ekkor azonban Alexandria népe fellázadt és a császár kénytelen volt visszahívni őt. 366-tól kezdve 373-ban bekövetkezett haláláig megszakítás nélkül kormányozhatta híveit.

A folytonos száműzetések, menekülések zaklatottá tették életét, de ennek ellenére is sokat írt. Művei teológiai tartalmuk miatt nagyon jelentősek. Írásai leginkább a Szentírásra támaszkodnak, nem filozófiai fejtegetések. Nagy Szent Atanáz öt évtizeden át töretlen erővel képviselte a nikaiai hitvallás tételeinek igazságát. Bár hajlíthatatlanság jellemezte, de képes volt a nyitottságra, új felismerésekre is.