Obbágy Miklós atya visszemlékezése
„Magyarország történelmében 1950 nagyon kemény időszak volt. A környező országokban ekkortájt írják le a görög katolikusokat. Semmi nem mutat a vallásszabadság felé. Beindult a nyílt üldözés a melyet koncepciós perekbe burkoltak. A mi püspökünk – Dudás püspök atya – nem alkudozik az ateizmussal. Ilyen háttér ismeretében, aki 1950-ben kispapnak jelentkezik, az oltárra teszi az életét. Civilek balgaságnak is tartják. Mások megjegyzik: »Most menni papnak, szezon végén?!« – Aki ekkor jelentkezett, százszor átgondolta a hívást, s úgy mondott ’igent’.”
Obbágy Miklós atya
(IVANCSÓ I.(szerk.), Egy szájjal és egy szívvel, SZAGKHF, Nyíregyháza 2000, p. 29.)
