Sárándi Tamás
                            A „hajdúdorogi kérdés” alakulása a második bécsi döntés után. Saverio Ritter érsek észak-erdélyi vizitációja és jelentése
                            
                        Tartalom
1. A magyar állam és a nemzetiségi egyházak viszonyának alakulása 1940-ig; 2. A magyar kormányzat második bécsi döntést követő nemzetiségpolitikai elképzelései a görögkatolikus egyház kapcsán; 3. A hajdúdorogi püspökség jogkiterjesztésének kudarca; 4. A Ritter-bizottság tevékenysége; 5. A Ritter-bizottság javaslata a visszacsatolás kérdésében; 6. A Ritter-bizottság javaslata a visszacsatolás kérdésében; 7. Következtetések
ABSZTRAKT
A Ritter érsek vezette bizottság 1942-es észak-erdélyi vizitációja látleletet ad a korszakban a „hajdúdorogi kérdésként” számontartott problémahalmazról. Az ügy még a dualizmus időszakára nyúlik vissza, amikor 1912-ben létrehozták a hajdúdorogi püspökséget, ami egyszerre volt egy jogos igényre adott válasz és a magyar kormányzat újabb eszköze az – elsősorban román – kisebbséggel szembeni nemzetiségpolitikában. A kérdés az 1940-es második bécsi döntés után nyert ismét aktualitást, amikor a püspökség egykori területe visszatért Magyarországhoz, és a magyar kormányzat ismét ezt helyezte nemzetiségpolitikája egyházi vonulatának fókuszába. Azonban 1919-cel ellentétben a Szentszék ezúttal nem hozott gyors döntést, s nem támogatta a magyar kormányzat kérését a hajdúdorogi püspökség joghatóságának kiterjesztésére. Részben a halogató politikára válaszul, részben a hatósági – elsősorban katonai – nyomásnak engedve, az érintett egyházközségek híveinek egy jelentős része elhagyta görögkatolikus vallását.
TITLE
The development of the "Hajdúdorog question" after the Second Vienna Award. Archbishop Saverio Ritter's visit to Northern Transylvania and his report
ABSTRACT
The 1942 visitation of Northern Transylvania by the committee led by Archbishop Ritter provides insight into the set of problems considered to be the "Hajdúdorog question" during that period. The issue dates back to the period of dualism, when the Diocese of Hajdúdorog was established in 1912, which was both a response to a legitimate demand and a new tool for the Hungarian government in its nationality policy towards minorities, primarily Romanians. The issue became relevant again after the Second Vienna Award in 1940, when the former territory of the bishopric was returned to Hungary and the Hungarian government once again placed it at the center of its ethnic policy in relation to the church. However, unlike in 1919, the Holy See did not make a quick decision this time and did not support the Hungarian government's request to extend the jurisdiction of the Diocese of Hajdúdorog. Partly in response to the delaying tactics and partly in response to pressure from the authorities, primarily the military, a significant portion of the faithful in the parishes concerned left the Greek Catholic Church.
 
                    