Puskás Bernadett
Az Apostolos Deészisz
Tartalom
1. Bevezetés; 2. A Deészisz Bizáncban; 3. Oroszföld és Kárpát-vidék; 4. Új ikonográfiájú Deészisz; 5. A Deészisz-sor formai, kompozíciós sajátosságai; 6. Az ikonográfia értelmezései; 7. Az Apostolos Deészisz központi ikonja; 8. Az apostolok ikonográfiai rendje a Deésziszben; 9. Deészisz a 16. századi ikonosztázok együtteseiben; 10. Összegzés
ABSZTRAKT
A korai Kárpát-vidéki ikonosztázok vizuálisan és tartalmában legjelentősebb sora a Deészisz ikonsor volt. A Krisztus felé két oldalt sorakozó alakok - szent főpapok, vértanúk, néhol szentéletű szerzetesek, remeték – általánosságban az Egyház szüntelen imáját jelképezik. A 16. századtól a Deészisz egy újabb változata terjedt el a Kárpátok vidékén, ahol a mellékalakok helyén a tizenkét apostol sorakozik. Ez az ikonográfia Bizáncban sem volt ismeretlen, de ebben a régióban a Balkánról vették át. Ahogy a szentek rendjeit ábrázoló Deészisznél is, az Apostolos Deésziszben is két további értelmezés árnyalja a közbenjárók imájának bemutatását. Azok a kompozíciók, ahol a Trónoló Pantokrátor körül a tanítványok trónusokon ülnek, az eucharisztikus lakoma gondolatát is felidézhetik. Ugyanakkor az apokaliptikus Második dicsőséges eljövetel gondolatköre is jelen van, mivel a kompozíció mintegy az Utolsó ítélet-ábrázolás egyik sora kiemelésének is tekinthető. Az Apostolos Deészisz-ábrázolásokon az apostolok vértanúságára utaló attribútumok is megjelennek. Alakjaikat kettesével vagy egyenként önálló táblára festették meg. Az apostolok általánosságban egy-egy összetartozó párt alkottak a kompozícióban. Az Apostolos Deészisz ikonográfiája kánonivá vált a Kárpát-vidék 17. századi ikonosztázain.
TITLE
The Apostolic Deesis
ABSTRACT
In the early Carpathian region, the most visually and conceptually significant register of the iconostases was the Deesis row. The figures flanking Christ on both sides – holy bishops, martyrs, and in some cases ascetics and hermits – generally symbolize the Church’s unceasing prayer. From the sixteenth century onwards, a new variant of the Deesis spread in the Carpathian area, in which the twelve apostles stand in place of the secondary figures. This iconography was not unknown in Byzantium either, but in this region it was adopted from the Balkans. As in the Deesis type representing the various ranks of saints, in the apostolic Deesis two further layers of interpretation nuance the presentation of the intercessors’ prayer. Compositions in which the disciples are seated on thrones around the Enthroned Pantokrator can evoke the idea of the eucharistic banquet. At the same time, the conceptual framework of the apocalyptic Second Glorious Coming is also present, since the composition can be regarded as the extraction of one register from a Last Judgement scene. In depictions of the apostolic Deesis, attributes referring to the apostles’ martyrdom also appear. Their figures were painted in pairs or individually on separate panels. In the composition the apostles generally form corresponding pairs. The iconography of the apostolic Deesis became canonical in the seventeenth‑century iconostases of the Carpathian region.
